Érzések az esküvő után
Mai írásomat a címben feltett témakörnek szeretném szentelni, mert minden bizonnyal, aki már házas az tudhatja, hogy a kedves barátok, rokonok a menyegző után sorra teszik fel ezt az egyszerűnek tűnő kérdést, aki pedig esküvő előtt áll, az nem is gondolja, hogy ez az, amivel őrületbe lehet kergetni egy idő után. :D
Idén nyáron egyik barátnőm ment férjhez és a nagy napot követő héten viccesen érdeklődtem, milyen ifjú feleségként tölteni a napokat. Persze a válasz a „semmi különös” volt és akkor furcsálltam is, hogy hogy nem hozott olyan nagy változást az életükben, amit szavakba lehet önteni. Most már tudom…
Nehéz megfogalmazni mit érez ilyenkor az ifjú pár. Az esküvő mindenki életében egy mérföldkő, amire hónapokon át készülünk, megannyi tervezgetés és szervezés után végre eljön a várva várt nap – amiről a lányok gyerekkoruk óta álmodoznak – aztán felébredünk másnap reggel és rájövünk, hogy hoppá ezen is túl vagyunk. Persze kellemesen bizsergető érzés tölt el, hogy bizony vége, de van egy csodás feleségem/férjem, aki most már hivatalosan is az én házastársam. Akik korábban már együtt éltek és a közös otthonban eltöltött évek alatt jöttek rá, hogy itt az ideje egy szinttel feljebb lépni, azoknak mást jelenthet a házasság, ezért sem olyan egyszerű választ adni arra, hogy mit érzünk az esküvő után. Máshogy látják azonban azok a párok, akik a menyegző után kezdik el a valódi házaséletet egy új otthonban, ahol még meg kell szokniuk egymás folytonos jelenlétét. Ők egészen biztosan nagyon izgatott és mámoros állapotban vannak, hiszen végre közösen, együtt alakíthatják a mindennapjaikat, ha eddig valamilyen oknál fogva nem tehették meg ezt a lépést.
Az esküvő után először még furcsa, majd egyre jobban belejön az ember és büszkén mondogatja, hogy ő a feleségem/férjem. Nem könnyű szavakba önteni érzelmeinket, pedig tudjuk, hogy Ő az, akivel továbbléptünk az „egyszerű” párkapcsolat fogalmán és belekezdtünk valami újba, valami egészen másba, méghozzá, hogy saját családunk legyen!
Számomra a házasság a valódi összetartozás jele; maga a boldogság, hogy tényleg tartozom valakihez; az a mély kapcsolat, amely egy egész életen át tart, és amelyben két szív (Ő és Én) örökre eggyé válik.
Szép napot Nektek! :)
Anita
